REGULAR Könyvelő Iroda

Elengedett követelés

Nyomtatás PDF

A számviteli törvény 86.§-ának (7) bekezdése előírja, hogy a behajthatatlannak nem minősülő elengedett követelés könyv szerinti értékét rendkívüli ráfordításként kell elszámolni.

T 88. Rendkívüli ráfordítás – K 311. Vevőkkel szembeni követelés (vagy más követelés)

Ennek a könyvelési tételnek tehát az a feltétele, hogy az a követelés, amelyet ilyen módon leírunk, nem minősülhet behajthatatlan követelésnek.

Behajthatatlan követelés: az a követelés, (Szvt. 3.§. 4. bekezdés 10. pont)

a) amelyre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet, vagy a talált fedezet a követelést csak részben fedezi (amennyiben a végrehajtás közvetlenül nem vezetett eredményre és a végrehajtást szüneteltetik, az óvatosság elvéből következően a behajthatatlanság - nemleges foglalási jegyzőkönyv alapján - vélelmezhető),

b) amelyet a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedett,

c) amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet,

d) amelyre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor a vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet,

e) amelyet eredményesen nem lehet érvényesíteni, amelynél a végrehajtással kapcsolatos költségek nincsenek arányban a követelés várhatóan behajtható összegével (a végrehajtás veszteséget eredményez vagy növeli a veszteséget), amelynél az adós nem lelhető fel, mert a megadott címen nem található és a felkutatása "igazoltan" nem járt eredménnyel,

f) amelyet bíróság előtt érvényesíteni nem lehet,

g) amely a hatályos jogszabályok alapján elévült.

(A behajthatatlanság tényét és mértékét bizonyítani kell.) Ez a számviteli törvényben szereplő fogalom.

Tehát egyetlen olyan követelés sem írható le az előbbi módon, amelyre vonatkozóan a behajthatatlanság valamelyik kritériuma teljesül. A legáltalánosabb az a szempont, mely szerint a követelés behajtható összege alacsonyabb, mint annak végrehajtási költségei. Ez nagyon gyakran előfordul. Ezeket nem írhatjuk le rendkívüli ráfordításként, mert ezek behajthatatlan követelések, és az egyéb ráfordítások körébe tartoznak.

 

A behajthatatlan követelésnek nem minősülő elengedett követelés összegével a társasági adóalap meghatározása során növelni kell az adózás előtti eredményt, - a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény 8.§ (1) bekezdésének „h” pontja szerint, - kivéve

1. ha a követelés elengedése magánszemély javára történik, vagy

2. ha az adózó olyan magánszemélynek nem minősülő külföldi vagy belföldi személlyel szemben fennálló követelését engedi el, amellyel kapcsolt vállalkozási viszonyban nem áll.

Ennek alapján csak akkor kell megnövelni az elengedett követeléssel a társasági adó alapját, ha a kapcsolt vállalkozásának a követelését engedte el.

A magánszeméllyel szembeni követelés elengedése akkor sem növeli a társasági adó alapját, ha a követelés a társasági adóalannyal kapcsolt vállalkozási viszonyban álló (például: többségi tulajdonos) magánszeméllyel szemben áll fenn.

Ezzel a szabályozással egy új rendet állítottak fel, mely szerint alapesetben a követelés elengedője ráfordítást számol el, akinek pedig a tartozását elengedik, annál bevétel keletkezik, mely növeli az adóalapot. Vagyis csak egyik fél adózik, ha nem kapcsolt vállalkozásokról van szó.

Ugyanakkor zavaró lehet ennek a jogszabályhelynek az alkalmazása szempontjából a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény viszonylag új fogalma a behajthatatlan követelésekről (4.§ 4/a. pont), mely a következő:

Behajthatatlan követelés a társasági adó rendszerében: a számvitelről szóló törvény szerinti behajthatatlan követelés, valamint azon követelés bekerülési értékének 20 százaléka, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki, kivéve, ha a követelés elévült vagy bíróság előtt nem érvényesíthető.

Ez a fogalom nem teljesen azonos a számviteli törvény szerintivel, hanem tágabb annál. Kapcsolódik a nyilvántartott értékvesztés fogalmához és a 7.§ (1) bekezdés „n” pontjában szereplő adóalap-csökkentési lehetőséghez. Ez utóbbi kapcsolódik az értékvesztés adóalap-növelő kötelezettségéhez.

A legfontosabb eljárási szabálynak tekintsük azt, hogy az adóalap növelését illetve csökkentését számszakilag levezessük egy feljegyzés keretében, mert így nem fordulhat elő a kétszeres adóalap-csökkentés! 

Van egy másik adóalap-növelési jogcím is az adott témához kapcsolódóan a társasági adóról szóló törvény 3. számú mellékletében. Ezt a nem a vállalkozás érdekében felmerült költségek között találjuk meg, az A/13. pontban. Lényegét tekintve azt a tiltást tartalmazza, hogy az elengedett követelés mint ráfordítás nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ha azt veszteségesen gazdálkodó cég számára nyújtjuk, amely ezáltal válik nyereségessé. Ilyen esetben a követelés elengedőjének növelnie kell az adóalapját.

A törvény megfogalmazása szerint, a társasági adó alapját növeli az adóévben

- visszafizetési kötelezettség nélkül adott támogatás, juttatás,

- véglegesen átadott pénzeszköz,

- a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értéke,

- az adózó által ellenérték nélkül átvállalt kötelezettségnek az adóévi adózás előtti eredmény terhére elszámolt összege,

- az adóévben térítés nélkül nyújtott szolgáltatás bekerülési értéke,

- valamint e juttatásokkal kapcsolatban ráfordításként elszámolt általános forgalmi adó,

ha a juttatás külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű részére történik, vagy az adózó nem rendelkezik a juttatásban részesülő nyilatkozatával, amely szerint a juttatás adóévében az eredménye a juttatás következtében elszámolt bevétel nélkül számítva nem lesz negatív, amelyet a beszámolója elkészítését követően azzal igazol.

2010. május 15-től lépett hatályba az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi XII. törvény 51.§-ának 13. bekezdése, melyben beépítették „külföldi személy vagy az üzletvezetés helye alapján külföldi illetőségű részére” szövegrészt. Tehát ezen időponttól az ezen személyekkel szemben fennálló követelések elengedése, nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek tekintendő, mint adóalap-növelő tényező.

Tehát az elengedett követelés összegével nem kell megnövelni a társasági adó alapját valamilyen jogcímen, ha

-         nem minősül behajthatatlan követelésnek,

-         magánszemély tartozását engedtük el,

-         vagy bármely olyan belföldi vállalkozás tartozását engedtük el, amellyel nem állunk kapcsolt vállalkozási viszonyban, és

-         rendelkezünk az adós nyilatkozatával arra vonatkozóan, hogy az elengedett tartozása alapján elszámolt bevétele nélkül is képződött nyeresége, melyet a beszámolójával is igazol.

A számviteli törvény alkalmazása

A szakkönyv felépítésében a Számviteli törvény paragrafusait követi, a normaszöveg megértésében és alkalmazásában segít. Az egyes paragrafusoknál a törvénymagyarázat mellett a vonatkozó jogszabályok értelmezését is bemutatja, így Önnek nem kell az adózás (Art, Gt, Tao, Áfa), a társadalombiztosítás és más törvényeket fellapoznia ahhoz, hogy megkeresse azok Számviteli törvényhez kapcsolódó rendelkezéseit is.

 

Rövid hírek

7 félnivaló - amire ugrik az APEH

Az adóhivatali ellenőrzésektől mindenki legalább úgy fél, mint a fogorvostól, akkor is, ha minden rendben van a cégénél. Az fn.hu a gyakorlatból gyűjtötte össze, mi az, amit mostanában fokozottan ellenőriz az APEH, milyen új módszereket alkalmaz a hiányosságok felderítésére, és mire kell ügyelniük az adózóknak.

 1. Fiktív szerződések, fiktív számlák